|
 |
|
|
|
|
Tormay Cécile: A XX. SZÁZAD LEGNAGYOBB MAGYAR ÍRÓJANádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. - Mátraháza, 1937. április 2.)[1] írónő, műf |
| 2024-02-20 22:15:02 |
|
|
|
 |
|
|
Az ősi küldött
Második rész
A túlsó parton
(Budapest, 1934.)
I.
Virradatkor nagy köd ereszkedett le a vízre, és a köd szürke csendje alatt futott tovább a folyó... Tovább futott...
Egy kiálló kövön mindig újra csobbant az ár. Az alámosott topolyák mezítelen gyökerei közé beömlött a futosó hab, kiszaladt, és ott is |
| 2011-03-20 15:54:35 |
|
|
|
|
|
|
|
|
VII.
Ung egyedül volt. Csak a szolgája követte. Délidőben olyan tájon lovagoltak át, ahol sem fejszének, sem kaszafenőnek, sem malomnak a hangja nem hallatszott. A fák alatt mély volt a tavalyi lomb és úgy sustorgott, mintha a lovak lába körül fel-felvetődőn forrott volna a száraz avar. Az ágakon gyorsan suhantak a madarak.
Az öreg vi |
| 2011-03-20 15:51:23 |
|
|
|
|
|
|
Az ősi küldött
Harmadik rész
A fehér barát
(Budapest, 1937.)
Ki zörget odakinn?
Senki sem felelt és a zörgetőkalapács sem mozdult többé a kapun.
Mióta az eltévedt lovas közelért, az erdős gerinc kis tisztásain szétszórt kunyhók bujkáltak elő a gyöngülő világosságból. Valami árva hegyi falucska lehetett a hely. A fák között már e |
| 2011-03-20 15:43:56 |
|
|
|
|
|
|
|
|
VIII.
Azidőkben egy fehér sólyom keringett Magyarországon a romok felett.
Lelkében új fényt vitt és a fényt kis lángokra szaggatta, hogy számlálhatatlanoknak világítson. A szívét szétosztotta, mert nem volt egyebe.
Róla beszéltek a falvakban, a városok terecskéin, a kutaknál. A templomokban nyugtalanul néztek hátra a hívők, ha szok |
| 2011-03-20 15:09:49 |
|
|
|
|
|
|
Az ősi küldött
Első rész
A csallóközi hattyú
(Budapest, 1933.)
I.
Magányosan jött. Nem szeretett csapatosan járni, a szolgáit pedig hátraparancsolta.
Mióta hazafelé fordította a lova fejét, így vágott át sok idegen országon. Maga védelmére nem küldött előre senkit. Fegyverhordozója a vén Vutuk és csatlósa Pünkösd, mindig csak |
| 2011-03-19 16:37:51 |
|
|
|
|
|
|
Az ősi küldött
Első rész
A csallóközi hattyú
(Budapest, 1933.)
VII.
A házakban már betakarták a tűzhelyeken a parazsat. Csülök is betakargatta pernyével Jákó úr elhagyott tűzhelyét, hogy napkeltéig életben maradjon és a vendég asztaláról is felszedte az ételhulladékokat. Az udvaron csak az alomban elpihent állatok ritkuló |
| 2011-03-19 16:32:10 |
|
|
|
|
|
|
Tormay Cécile (1876-1937) 2.részNovember 25.
Anyám egy porcelán figurát hozott be a szobámba. - Eltörött, - mondotta és letette a sévresi pásztort és letört pici kezét az asztalomra. Formája egy pillanatra elragadóan tükröződött a gondolataim közé. Vagy talán csak azért volt olyan meseszerű és szép, mert annyira csúnya és leverő volt mindaz, amire ne |
| 2011-02-11 23:23:28 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Tormay Cécile, SZÁZAD LEGNAGYOBB MAGYAR ÍRÓJA, Nádudvari Tormay Cécile, túlsó parton, kiálló kövön, alámosott topolyák, szolgája követte, tavalyi lomb, lovak lába, száraz avar, ágakon gyorsan, fehér barát, eltévedt lovas, erdős gerinc, gyöngülő világosságból, fehér sólyom, romok felett, szívét szétosztotta, városok terecskéin, templomokban nyugtalanul, csallóközi hattyú, szolgáit pedig, lova fejét, vendég asztaláról, udvaron csak, alomban elpihent, |
|
|
|
